A palackba zárt szellem kiszabadul
- Rögtön eldugott kalózkincsekre gondoltam, s gyorsan beletúrtam az üregbe. Ki is emeltem a földből egy arasznyi hosszú ládikót, megráztam, s valóban zörgött benne valami. Lázas mozdulatokkal püföltem egy szikla éles sarkához, míg be nem szakadt a különös, kékesszürke fémlemez.
Képzelheted, mekkora volt a csalódásom, mikor nagy nehezen kitágítva a lyukat, egy közönséges üvegdarab és egy műanyag térkép esett ki a dobozból. Nagyon dühös voltam magamra, amiért hiú reményekre pocsékoltam el fél órát. Úgy éreztem magam, mint egy becsapott indián, akitől üveggyöngyökért és színes golyókért elcsalták az értékes holmit.
Zsebre vágtam az üveget is, a térképet is, bár legszívesebben elhajítottam volna mindkettőt. Otthon kitettem őket a könyvespolcomra, és többé nem foglalkoztam velük. Azonban két hónappal ezelőtt, valami buli kapcsán ismét előbukkantak a feledés homályából. Két egyetemista haverom — a könyveim közt bogarászva — felfedezte a kincseimet.
Teljesen lázba jöttek, s végül elkérték néhány napra a tárgyakat. Egy hét múlva beállítottak hozzám, s megkérdezték, hol szereztem őket. Azt mondtam nekik, New Yorkban vettem egy bizsuban. Ők erre elmondták, hogy megvizsgáltatták a tárgyakat az egyetemen, s nem hiszed el, mire jöttek rá! — fordult Daniel Joseph felé. — Állítólag ez az üveg olyan átlátszó kő, amely a Földön nem létezik!
- Biztos részegek voltak — legyintett Joseph —, bár az is lehet, eddig még nem fedezték fel ezt az anyagot. Mindenesetre mostantól létezik.
- Szóval szerinted egy ütemesen fel-felizzó üvegdarab, csak amolyan bányászható érc, mint a többi?
- Nem tudom. Egyelőre én még nem láttam rajta semmi különöset.
- Mondtam már, hogy csak százmérföldes körzetben kezd el furcsán viselkedni. Azonkívül mit szólsz ehhez a különös térképhez?
Joseph átvette a vékony tekercset, széttekerte, s belepillantott. - Hm, ez éppen olyan, mintha a fekete vonalak az anyag belsejében lennének!
Dan rögtön lecsapott erre a válaszra. — Telitalálat. Azok a fickók azt mondták, minden létező anyaggal megpróbáltak eltüntetni belőle egy kis vonalkát, de nem sikerült. Ez a térkép valami úton-módon belekerült a fólia belsejébe. Furcsa, nem? Ilyen technológiáról még nem hallottam.
- Jó, jó, ez még nem jelent semmit. Honnan tudod, hogy a haditechnika nem rejteget-e előlünk valamit? Mi van akkor, ha egy szigorú államtitokkal a zsebedben rohangálsz? Még csak az hiányzik, hogy rögtön körülvegyenek a kommandósok. Semmi kedvem a CIA börtöneiben megrohadni!
- Mit vagy úgy oda, még végig sem hallgattál! Ha jól megnézed ezt a térképet, itt, Dél-Amerika területén láthatsz egy furcsa rajzocskát, ami a Naprendszert ábrázolja stilizálva. Csak az a bökkenő, hogy szerepel rajta egy viszonylag nagy üstökös is, míg Dél-Amerika fölött ez a jel — bökött Dan a barátja kezében lévő fóliára - napfogyatkozást jelent. Az a fickó, aki nálam járt, biztosan csillagász lehetett, mert azt állította, a rajzocska körülbelül tizenhárom évezreddel ezelőtti állapotot tükröz. Nem valószínű, hogy a Pentagonnak érdekében állna villogó üvegekkel és ilyen térképekkel teli ládikókat Washingtontól ötezer mérföldre, a strand homokjába dugdosni!
- De annak sincs több esélye, hogy Honolulu strandján egykor marslakók süttették volna zöld csápjaikat!
vissza
