Leslie Vargas
fejléckép

Vörös ördögök között

Furcsa zörejre lett figyelmes. Fejét felkapta, majd fürgén félrehemperedett a lezúduló bunkó elől. Homok fröccsent az ar­cába, de a szemébe nem jutott. A hosszú, vaskos dorong ismét felemelkedett, s készült lecsapni.
   A fiú ezt nem várta meg. Mivel felugrani már nem maradt ideje, a földön fekve, erőteljes rúgással elkaszálta a mellette magasodó, furcsa ember lábait. Sarkával gyorsan ellenfele nya­kára akart sújtani. Most azonban az idegen vademberen volt a sor, hogy kitérjen az újabb rúgás elől. Mialatt oldalt gurult, Joseph felugrott, s ellenfelére akarta vetni magát.
   Az utolsó pillanatban vette észre a háta mögött megjelenő, elmosódó árnyékot. Reflexszerűen félreugrott, baljával elkap­ta hátulról támadó ellenfele magasba emelt csuklóját, melyben dorongját szorongatta, aztán övéből előrántva barátja tőrét, markolatig döfte támadója torkába. A hosszú penge teljesen át­verte a vadembert; hátulról kilógó arasznyi részéről csöpögött a vér.
   Joseph a kőkori arcba bámult, melyet forradások borítottak. Sok ideje nem maradt a bámészkodásra, mert a szakállas arcra árnyék vetült. Megint csak a gyorsasága mentette meg.
   Mivel még nem engedte el a tőr markolatát, az utolsó pilla­natban ki tudta rántani az eldőlni készülő, halott vadember nyakából. Közben kitért a hihetetlen erejű ütés elől, mely célt tévesztve, a halott fejét roncsolta szét. A sebből kirán­tott tőrrel félkörívet leírva a levegőben, elmetszette első támadója torkát. A két vadember egymásra dőlt.
   Joseph körülnézett, várható-e még támadás, aztán megnyugod­va földbe szúrta kését, hogy letörölje róla a vért. Ekkor fé­lelmetes üvöltést hallott az űrhajó felől. Rémülten nézett oda, s földbe gyökerezett a lába.
- Ez nem lehet igaz! — nyögte iszonyodva.
   Egy dinoszauruszt látott felbukkanni a gép mögül. Elszörnyedve meredt a borzalmas állkapcsokra, s a rettenetes fogso­rok között himbálódzó emberi alakra. Iszonyodva ismerte fel Daniel holttestét.

vissza

 


Fel↑