Baleset
A rettenetes fájdalom szinte azonnal megszűnt. Szuroksötét, végeláthatatlan alagútban találta magát. A távolról félelmetes sivítással, harsogással érkező szélroham észrevétlenül felkapta, majd alaposan megforgatva, beletaszította valami feneketlen mélységbe.
Miután a kísérteties fogcsikorgatástól visszhangzó tölcsérből kijutott, ismerős tájon találta magát. Erősen tagolt sziklafal magasodott előtte, jobbra pedig kiégett autóroncsot pillantott meg. Hirtelen emelkedni kezdett felfelé.
Csodálkozva figyelt fel a sziklafal tövében heverő véres alakra. A furcsa pózban fekvő, szakállas férfi láttán megdöbbent. "Ki ez, és hogy került ide?"
Váratlanul rájött, miért tűnt olyan ismerősnek a súlyos sebesült. A csuklóján lévő, nyolcszögletes, lapos óra mindent elárult. "Ilyen csak egy van a Földön, mégpedig az enyém! De ha az a fickó én vagyok, akkor hogy bújtam ki a testemből?!"
Töprengéséből egy árnyék megjelenése riasztotta fel. A terep fölött lebegve, jól látta, amint egy vöröskeresztes helikopter ereszkedik le a völgybe, majd fehérköpenyes férfiak ugrálnak ki belőle. Egyikük azonnal hozzáfogott az égő roncs oltásához, ketten pedig — hordággyal a kezükben — futva indultak a földön heverő alak felé.
A fiú a magasból jól látta, amint saját földi maradványát beemelik a helikopterbe, majd a gép eltávozik vele.
vissza
