Leslie Vargas
fejléckép

A palackba zárt szellem kiszabadul

- Rögtön eldugott kalózkincsekre gondoltam, s gyorsan bele­túrtam az üregbe. Ki is emeltem a földből egy arasznyi hosszú ládikót, megráztam, s valóban zörgött benne valami. Lázas moz­dulatokkal püföltem egy szikla éles sarkához, míg be nem sza­kadt a különös, kékesszürke fémlemez.
   Képzelheted, mekkora volt a csalódásom, mikor nagy nehezen kitágítva a lyukat, egy közönséges üvegdarab és egy műanyag térkép esett ki a dobozból. Nagyon dühös voltam magamra, ami­ért hiú reményekre pocsékoltam el fél órát. Úgy éreztem magam, mint egy becsapott indián, akitől üveggyöngyökért és színes golyókért elcsalták az értékes holmit.
   Zsebre vágtam az üveget is, a térképet is, bár legszíveseb­ben elhajítottam volna mindkettőt. Otthon kitettem őket a könyvespolcomra, és többé nem foglalkoztam velük. Azonban két hónappal ezelőtt, valami buli kapcsán ismét előbukkantak a feledés homályából. Két egyetemista haverom — a könyveim közt bogarászva — felfedezte a kincseimet.
   Teljesen lázba jöttek, s végül elkérték néhány napra a tár­gyakat. Egy hét múlva beállítottak hozzám, s megkérdezték, hol szereztem őket. Azt mondtam nekik, New Yorkban vettem egy bizsuban. Ők erre elmondták, hogy megvizsgáltatták a tárgyakat az egyetemen, s nem hiszed el, mire jöttek rá! — fordult Daniel Joseph felé. — Állítólag ez az üveg olyan átlátszó kő, amely a Földön nem létezik!
- Biztos részegek voltak — legyintett Joseph —, bár az is le­het, eddig még nem fedezték fel ezt az anyagot. Mindenesetre mostantól létezik.
- Szóval szerinted egy ütemesen fel-felizzó üvegdarab, csak amolyan bányászható érc, mint a többi?
- Nem tudom. Egyelőre én még nem láttam rajta semmi különöset.
- Mondtam már, hogy csak százmérföldes körzetben kezd el fur­csán viselkedni. Azonkívül mit szólsz ehhez a különös térkép­hez?
   Joseph átvette a vékony tekercset, széttekerte, s belepil­lantott. - Hm, ez éppen olyan, mintha a fekete vonalak az anyag belsejében lennének!
   Dan rögtön lecsapott erre a válaszra. — Telitalálat. Azok a fickók azt mondták, minden létező anyaggal megpróbáltak el­tüntetni belőle egy kis vonalkát, de nem sikerült. Ez a térkép valami úton-módon belekerült a fólia belsejébe. Furcsa, nem? Ilyen technológiáról még nem hallottam.
- Jó, jó, ez még nem jelent semmit. Honnan tudod, hogy a haditechnika nem rejteget-e előlünk valamit? Mi van akkor, ha egy szigorú államtitokkal a zsebedben rohangálsz? Még csak az hi­ányzik, hogy rögtön körülvegyenek a kommandósok. Semmi kedvem a CIA börtöneiben megrohadni!
- Mit vagy úgy oda, még végig sem hallgattál! Ha jól megnézed ezt a térképet, itt, Dél-Amerika területén láthatsz egy furcsa rajzocskát, ami a Naprendszert ábrázolja stilizálva. Csak az a bökkenő, hogy szerepel rajta egy viszonylag nagy üstökös is, míg Dél-Amerika fölött ez a jel — bökött Dan a barátja kezében lévő fóliára - napfogyatkozást jelent. Az a fickó, aki nálam járt, biztosan csillagász lehetett, mert azt állította, a raj­zocska körülbelül tizenhárom évezreddel ezelőtti állapotot tükröz. Nem valószínű, hogy a Pentagonnak érdekében állna villogó üvegekkel és ilyen térképekkel teli ládikókat Washingtontól öt­ezer mérföldre, a strand homokjába dugdosni!
- De annak sincs több esélye, hogy Honolulu strandján egykor marslakók süttették volna zöld csápjaikat!

vissza

 


Fel↑